2. rész~

Sziasztok! itt a 2. rész remélem tetszik:) kicsit rövid lett ezért bocsi de igyekszem minél izgalmasabbá tenni, jó olvasást:)

Harry Styles~

Belül éget a gondolat, hogy én ilyen ember lettem. Apa halála óta nem tudok uralkodni magamon. Egy szörnyeteg lettem. Mindig is vonzott a veszély. A menekülés. Hogy uralkodhatok másokon. Bánthatok másokat. Engem mostanra már csak ez nyugtat meg.

Senki sem tudna ezen az állapoton változtatni. Csak a bandám érdekel és egy személy még akit mindennél jobban szeretnék magam mellett tudni, Louis Tomlinsont. Akármilyen hihetetlen is, de itt biztonságban lenne. Ha meglátom, mindig elgyengülök de próbálom ezt elrejteni.

Emlékszem a gyerek koromra. Minden nap mentünk a nagyiékhoz. 10 éves lehettem amikor ez a folyamat abbamaradt apa alkoholizmusa miatt...

Lemegyek az alak sorba egy újabb áldozathoz.

-Ne sikítozz már! Azt hiszed bárki is meg fogja hallani az erdő közepén?-üvöltözott vele Liam 

-Kérlek engedjetek el ez nagyon fáj.-Liam közbe szólt. 

-Fogd be vagy cafatokká lövöm az agyad! Tartozol nekünk tízezer dollárral! Egy hetet kapsz hogy visszaadd a tartozásodat különben...-de imádom ezt a mondatot.

-Srácok el kell intéznem egy bizonyos embert. Tudjátok kiről van szó.-szólaltam meg.

Az a fekete hajú faszfej szőke tinccsel?-kérdezte Niall. -Igen róla van szó. A bátyja hatalmas hibát követett el.-mondtam.

-Akkor miért nem őt ölöd meg?- kérdezte Liam. -Logikus de majd egy idő múlva megtudjátok.Nagyon hamar. Na mentem pá!-és ezzel leléptem.

Zayn Malik~

Anya megkért, hogy ugorjak el a sarki boltba. 

Odaértem a "híres" zebrához ahol még a Beatles sétált át és erről a pillanatról van egy legendás kép. Na mindegy.

Körülnéztem, egy árva kocsi sem volt arra . Elindultam az út túloldalára amikor egy nagy fekete kocsi kanyarodott be a sarkon és száguldott felém. Nem tudtam, hogy merre fussak. De késő volt. Amilyen sebességgel jött felém, azzal a lendülettel már a földön feküdtem. Eszméletlenül.

Louis Tomlinson~

Rohanok a kórházba. Még fogalmam sincs, hogy mi történt csak anyu zokogó hangját hallottam a telefonba. Valami szörnyű dolog történt. Valami Zayn-nel kapcsolatos. Érzem.

Beértem a kórházba. Össze-vissza futkoztam a kórházban mire végül megtaláltam a kórtermet.

Nagy levegőt vettem és remegő kézzel benyitottam. 

Nem hiszem el! Miért velem történik mindez? Apa elhagyott minket. Zayn-t meg már csak a kórházi gépek tartják életben. 

Amint kitört belőlem a zokogás anya nyakába borultam és sírtam és sírtam.

Úgy folytak a könnyeim mintha valami áttört volna egy gátat és a lezuhanó vizet nem lehetne megállítani sehogyan . 

Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Ma este Zayn-t le kell kapcsolni a gépekről, mert súlyosan károsodott a szíve és minden egyéb. De csak egy valami sérült meg igazán. A lelke. Ami akkor már nem létezett.

És rögtön tudtam, hogy ki tette ezt.-Styles.-suttogtam magamnak halkan Zayn kórházi ágyának dőlve.

Este 11 van ami azt jelenti, hogy eljött az idő. Az orvosok megkértek minket, hogy menjünk az ágytól hátrébb, hogy ...

Anya hívott egy taxit és gyorsan haza is értünk. Út közben láttam kisgyerekeket, ahogyan boldogan labdáznak a szüleikkel.Ezt látva még jobban elkezdtem zokogni. 

Mikor hazaértünk anya egyenest beviharzott a szobájába. Utána mentem és szorosan magamhoz öleltem és kb. 10 percig így voltunk csöndben könnyek áratadában.

Kijöttem anyu szobájából és egyenest a késekhez vettem az irányt. Elővettem a legnagyobbat és legélesebbet. Mély sebeket ejtettem a karomon, újra és újra

Egyáltalán nem bántam meg.